Tegnap megvásároltam olyan utólagos karácsonyi ajándékként Dan Brown: Az elveszett jelkép című könyvét. Pontosabban volt vásárlási utalványom, amit azért kellett megtartanom mostanáig, mert ahova szólt, ott nem lehetett kapni. Be kell valljam, hogy nagyon szeretem a könyveit, annak ellenére, hogy irodalmi körökben nem kedvelt. Engem igen is szórakoztat, olvasás közben eszméletlenül el tud varázsolni. Nem tudom letenni a könyvet. És igen szerintem ez kell, hogy a komolyabb művek között legyen egy kis sziget, ami teljes mértékben kikapcsol. Ha jól emlékszem ez már a ötödik könyv, amit tőle olvasok, ezért a várakozás olyan nagyon felfokozottra sikerült, hogy a mostani könyvet, amit olvasok félbe fogom hagyni, és ma éjjel neki kezdek. Annak ellenére, hogy amit most olvasok, az is egy igen remek mű, Joseph Heller: A 22-es csapdája. Ezt is azért kezdtem el olvasni, mert elhatároztam. „52 cél: Olvasd el a világ 100 legnagyobb irodalmi remekművét”. Igen ez is közötte van, volt ahol ezt jelölték meg elsőnek, főleg az olyan helyeken, ahol az olvasók döntöttek, ebben a kérdésben. És igen ez a könyv megérdemli a számtalan dicséretet, mert nagyszerű. Nem is elegendő egyszer elolvasni, szerintem. Annak ellenére, hogy ez egy nagyszerű könyv, most még is megszakítom. Ha végeztem „Az elveszett jelkép”-pel el is mondom a véleményem. Ha más nem magamnak….