Megint bizseregnek az újjaim.....vissza kell térnem. Van egy jó pár dolog, amit ki kell magamból írni.

Vannak dolgok, amelyek elkísérik az életem.....szinte tudatlanul. Amit mostanában megfigyeltem, hogy amilyen kedvem van olyan zenekart hallgatok az autóban.

Egy együttes van, akit soha nem lehetett kirobbantani az autómból...mindig bent kellett lennie, mert bármikor szükség lehet rá. Félelem...magányossság...bánat....szomorúság..mind-mind bele van sűrítve egy együttesbe. A szenvedésem...mind ott vannak a dalaikban...valahogy Tom York beleírta...és megtöltött velük lemezeket. És ideadta, hogy hallgasd. Nem lesz jobb kedved....csak tudod, hogy nem vagy egyedül.....én is érzem. Mindenki érzi...csak nem beszél róla. És főleg nem ír rá dalokat.....amik megmentenek attól, hogy elhaljanak a fájdalom húrjai...eltűnjenek nyomtalanul. Nem mind rögződnek egy dallamhoz....és ezálltal közös emlékké válnak.

Én és  Radiohead. Mi együtt vagyuk egy egész........talán ezért szeretem.....talán

www.youtube.com/watch

maps.google.com/maps

Egyszer, mikor kicsi voltam jártam ennél a tónál. Az egész család kiment pecázni. Pontosabban édesapám örömel vitt minket, mi meg örömmel mentünk az édesapámmal. Pecázni azért annyira senki nem szeretett.

Akkor gyermek fejjel beleszerettem ebbe az elrejtett tóba. Nem látszik semmi belőle csak egy kicsi erdő, de van benne egy tó. Így aztán mikor elhaladok egy kicsi erdő mellett, amit csak távolból látni az utakról, akkor mindig ez jut eszembe.

Gondoltam megkeresem a térképen.....lehet megint elmegyek majd oda. 

Olyan van egy kék tó a fák között hanngulata van.....

www.youtube.com/user/mobystuff

"Valakire talán mindannyian várunk......de sokan csak saját magunkra, hogy döntsünk, lépjünk, csináljuk, hogy felejtsünk.........csak ez néha nem úgy megy, mint ahogyan szeretnénk. De biztos eljön a pillanat, amikor már nem fontos, amikor már nem érdekel...amikor már nem jár a fejedben."

Néha nem értem a természetet, a sorsot, a karmát vagy hívjuk bárminek.....úgy érzem, hogy furcsa játékot játszik velem. Mostanában amikor egyedül vagyok a természetben és hasonló dalok szólnak a fülemben, akkor néha úgy érzem, hogy megtaláltam a belső békém....vad és felkorbácsolt érzelmeim nyugalmát......mintha nyugalmam lenne egy pár pillanatra......békés leszek. És akkor a fák és az erdő illata....egyszeriben csatolódik az emlékhez, mint egy jelzőbója.

Esténként az autóban az ablakok le vannak engedve és a sok útmenti fa illata az állandó esőzésnek köszönhetően nagyon intenzív......és elhozza a békét. A dal és az illatok.....lassan a béke forrása. De én nem egyedül szeretnék békés lenni.....

És, hogy ne maradjon elvarratlan szál....az elveszett jelkép....nagyszerű könyv. Újabb könnyed kikapcsolódás a hétköznapokból. Tele számtlan érdekességgel, ezúttal az amerikai kultúrából.....nagyon jó könyv....csak ajánlani tudom mindenkinek.

Amóta nem írtam nagyon sok minden történt....nem is tudom hol kezdjem....nagy valószínűséggel néha majd eszembe jutnak dolgok, amik szervesen nem kapcsolódnak az adott témához, de be fogom írni...ez legalább tükrözi, hogy menniy minden jár a fejemben.

A futás: csinálom beszülettel, most már 8 km-t futok (kocogok) minden gond nélkül. Kicsit függővé váltam, de szeretem ez a lényeg. Az idén el kell érni, hogy legalább 11 km le tudja futni, és akkor jövőre már mehetek félmaratonra.

Ami még bejött: egy időben a futás már nem elégítette ki a testem felesleges energiáit, ezért elmentem egy edzőterembe, aminek hatására ott ragadtam. Már három hónapja belekezdtem a testépítésbe is. egy újabba dodlog, amely nagyon megfogott és most komolyan csinálom. Hamar azonosulni tudtam a testépítők szigorú életmódjával. Táplálkozás, testmozgás és pihenés mind fontos részei a sportnak, amelyet tudatosan kell felépíteni, annak érdekében hogy legyen eredmény...ne csak feleslegesen elvégzett munka. Tehát eat&train hardcore.

Könyv: annak ellenére, hogy alig marad szabadidőm erre a kedvenc tevékenységre csak bele szoktam fogni könyvekbe. Most a Viskó van soron. Már rég végeztem volna, de valamiért megálltam az utolsó fejezet előtt. Olyan, mint ha nem szeretném, hogy vége legyen. Nagyon jó könyv. Amit felölel az egy olyan téma, amely mindig is érdekelt, csak nem tudtam megfogalmazni magban...még a kérdeéseket sem tudtam feltenni róla normálisan. Ez a könyv megteszi helyettem és még válaszokat is ad.....amiket el tudok fogadni. Tömören: lenyűgöző olvasmány, mindenkinek csak ajánlani tudom. (ezt is)

Cél: na ez most egy kicsit megrekedt..pontosabban nem úgy megy, ahogyan menni kellene...de ez sem igaz, mert minden úgy van, ahogyan lenni kell...Na szóval az egyes dolgokban, amiket csinálok, mindben vannak kicsi célok, de a nagy cél most kicsit homályba került.........nem szeretem a gazdasági válságokat...Rájöttem nem nekem való, kiszállnék belőle, ha lehet.

Na addig kerülgettem a forró kását, hogy belelöktek. Ezért aztán most megszületik a folytatás. Amit régen le szerettem volna ide írni, az az alul található linken lévő video. Már régen tudom, hogy a képmemóriám miatt a képek nagyon nagy hatással vannak rám. A szép kép boldogság érzetet kelt az agyban, de az ellentéte is igaz.....ez lesz a másik link (ez nem csúnya, csak a téma megrázó). Nem tudom, hogy lehet ezeket beágyazni rendesen ide, ezért csak linkelek. Na de a lényeg. Minden kép, amely hatással van rád az életed részévé válik. Nem tehetsz róla, de elmented. Valahova nagyon mélyre. És ha már ott van cipeled magaddal, és abban a pillanatban, hogy meglátod valaki más hasonló képét azonnal előjön. És ha rossz, akkor rombol, ha jó akkor meg épít. De sajnos, hogy melyik jöjjön elő, azt nem mi irányítjuk.

Nekem néha kellene egy ilyen kapcsoló..amellyel szabályozhatnám a dolgot.....egy idő után teljesen érzéketlenné tudnék válni. És hogy ez jó-e?.....nem tudom. Jelenleg úgy érzem, hogy most is ez történik bennem, csak máshogy...valahogy úgy, mint a fogakban az ideg.....belobban fáj..úgy mint ahogy soha nem gondoltad volna.....aztán egyszer csak megszűnik. És rájössz, hogy már azért nem fáj, mert elhalt........vége.

Leave me:

vimeo.com/4112948

és a másik:

www.boston.com/bigpicture/2010/06/european_flooding.html#photo33

És ha kérdezed a harcos nem halt meg...él......csak most fura hangulatban van.....

Ma reggel 6 órakkor arra ébredtem, hogy egy turbékoló galambpár nászát üli a szobám ablakának párkányán. Egész nap visszajártak oda....akárhogy lopakodtam nem tudtam őket lefényképezni. Lehet, hogy ide akarnak költözni.....hmmm...... Ezt én most egy jelnek vettem. Hogy milyen jelnek, azt még nem tudom.....de valamit már is okozott. Folytatom a blogom....:) 

Itt vagyok már……megjöttem…..kicsit összeszaladtak a dolgok az elmúlt két hétben, de úgy néz ki, hogy sikeresen túlélem….(kopp…kopp…kopp). Kezdem a jó dolgokkal. Sikeresen megvettem egyik legnagyobb tervem legfontosabb kellékét a (Nike+)-os cipőt. Egy Pegasus 25-ös típus. Most már minden akadály elhárult, hogy mérni és vezetni tudjam a lefutott kilométereket. Nem vagyok egy számítógépes analfabéta, de a Nike+ honlapjával komoly csatát vívtam, hogy fel tudjak regisztrálni és a szenzor adatait el tudjam küldeni.  Gyakorlatilag három napig birkóztam vele, de sikerült. Sajnálatosan az egyik családtagom úgy döntött, hogy betonon bemutat egy hasas ugrást, melynek boka törés lett a vége. Míg „szenzációsan” szervezett közegészségügyünkben 6 órát töltöttem vele a sürgősségi….még egyszer hangsúlyozom  sürgősségi osztályon, sikeresen összeszedtem valami tífusz, malária, influenza keveréket…..na de ez már két hete volt és még épp, hogy múlik……..így aztán nem hogy futni nem tudtam, örülök, hogy élek. De valamiért ennek most így kellett lennie…….És akkor még egy fontos bejegyzés, amolyan utóirat…..végig rágtam a körmöm a Superbowl-n….nagyon jó mérkőzés volt két nagyon jó csapattal….és szerintem az győzött, aki akkor ott a legjobb volt. Gratulálok a Saint csapatának nagyon megérdemelték a győzelmet……..most pedig hosszú csend lesz az amerikai foci háza táján….ezért el kezdtem beszerezni azokat a mérkőzéseket, amelyeket újra meg szeretnék nézni………mára ennyi….béke legyen veletek harcosok.

Néha a békés harcos lelkivilága is össze szokott kuszálódni, olyankor nem segít semmi csak a csendes meditáció. Meg kell tanulni kizárni az elmékből saját magunkat, annak érdekében, hogy a legjobban koncentrálhassunk a saját céljainkra. Néha én is hajlamos vagyok túl sokat gondolkodni egy egy problémán……főleg a lelki problémákon, és akkor csak jön a kavar…olyan mint amikor, 70.000 ember üvölt a fejedben egyszerre..valami ilyen probléma lehetett a hétvégén a Minnesota Vikings 40 éves irányítójával, Brett Favre-val, aki megnyerhette volna a mérkőzést a rendes játékidőben, de Ő eladta a labdát, aminek hatására a hosszabbítás következett és a hirtelen halál. Ebből a párharcból a New Orleans Saints csapata jött ki nyertesen. És ezt nem szemrehányóan szeretném mondani neki…….mert ahogyan a csapatért küzdött az mindenkinek csak követendő példa lehet. De kikaptunk  Elveszítettünk egy csatát…….de a jó Viking feláll és küzd tovább….mint egy békés harcos.

Tegnap megvásároltam olyan utólagos karácsonyi ajándékként Dan Brown: Az elveszett jelkép című könyvét. Pontosabban volt vásárlási utalványom, amit azért kellett megtartanom mostanáig, mert ahova szólt, ott nem lehetett kapni. Be kell valljam, hogy nagyon szeretem a könyveit, annak ellenére, hogy irodalmi körökben nem kedvelt. Engem igen is szórakoztat, olvasás közben eszméletlenül el tud varázsolni. Nem tudom letenni a könyvet. És igen szerintem ez kell, hogy a komolyabb művek között legyen egy kis sziget, ami teljes mértékben kikapcsol. Ha jól emlékszem ez már a ötödik könyv, amit tőle olvasok, ezért a várakozás olyan nagyon felfokozottra sikerült, hogy a mostani könyvet, amit olvasok félbe fogom hagyni, és ma éjjel neki kezdek. Annak ellenére, hogy amit most olvasok, az is egy igen remek mű, Joseph Heller: A 22-es csapdája. Ezt is azért kezdtem el olvasni, mert elhatároztam. „52 cél: Olvasd el a világ 100 legnagyobb irodalmi remekművét”. Igen ez is közötte van, volt ahol ezt jelölték meg elsőnek, főleg az olyan helyeken, ahol az olvasók döntöttek, ebben a kérdésben. És igen ez a könyv megérdemli a számtalan dicséretet, mert nagyszerű. Nem is elegendő egyszer elolvasni, szerintem. Annak ellenére, hogy ez egy nagyszerű könyv, most még is megszakítom. Ha végeztem „Az elveszett jelkép”-pel el is mondom a véleményem. Ha más nem magamnak….

A mai nap izgalmas új dolgokat is tartogat a számomra. Interneten rendeltem, és ma érkezik. Ez is egy cél része. Ugyanis egy éve elkezdtem futni, egy kósza gondolatnak és a futo.blog.hu olvasásának köszönhetően. (A blog szerzőinek ezúton gratulálok! Nagyon tetszik az oldaluk.) Megfertőztek az ott olvasottak elég rendesen egy év alatt. Az abszolút nulláról indultam, konkrétan 1 perc futás után nem kaptam levegőt. Az év végére, odáig jutottam, hogy 32 percig futottam folyamatosan (hál a NIKE felkészítő programjának köszönhetően). Az idei évben elhatároztam, hogy márpedig ha törik, ha szakad az idei évben már mérni akarom a futásom adatait. Ehhez komoly beruházást kell csinálni, de elszántam magam rá, kell…akarom. Csináltam belőle célt, mi több egyből három cél lett belőle. Az egyik:  „15. cél: Szerezz be egy Ipod Nano-t.”. Igen, ez az,  ami ma érkezik meg.  (másik két cél majd akkor, ha aktualitásához közeledik)      

 

Lassan egy éve, hogy drasztikusan változtattam az életemen. Így utólag azt kell mondanom, hogy bizony kellett...... Így aztán most már megszokott új életemet célok kitűzésével szinesítem, és hogy ne vesszek el ebben az általam nem mindig értett világban. A békés harcos blog is ennek a célkitűzésnek az eredménye. Most hogy megszelidítettem, úgy érzem felelősséggel is tartozom érte. Ennek megfelelően fogok posztolni is....csak is szubjektíven...az objektivitás teljes hiánya mellett. Mert, hogy ez is egy célom: "43. cél: Szubjektivitásod helyezed az objektivitásod elébe".....igen mostantól külső szemlélő leszek.....egy hang a tömegből.......egy harcos.......egy Békés Harcos.


Minden héten háború, de ez egy ilyen sport. Stratégia, erő, és büszkeség. A szekérnek haladni kell. Itt nincs holnap.......már nincs. Már csak a győzelem elfogadható.