Na addig kerülgettem a forró kását, hogy belelöktek. Ezért aztán most megszületik a folytatás. Amit régen le szerettem volna ide írni, az az alul található linken lévő video. Már régen tudom, hogy a képmemóriám miatt a képek nagyon nagy hatással vannak rám. A szép kép boldogság érzetet kelt az agyban, de az ellentéte is igaz.....ez lesz a másik link (ez nem csúnya, csak a téma megrázó). Nem tudom, hogy lehet ezeket beágyazni rendesen ide, ezért csak linkelek. Na de a lényeg. Minden kép, amely hatással van rád az életed részévé válik. Nem tehetsz róla, de elmented. Valahova nagyon mélyre. És ha már ott van cipeled magaddal, és abban a pillanatban, hogy meglátod valaki más hasonló képét azonnal előjön. És ha rossz, akkor rombol, ha jó akkor meg épít. De sajnos, hogy melyik jöjjön elő, azt nem mi irányítjuk.
Nekem néha kellene egy ilyen kapcsoló..amellyel szabályozhatnám a dolgot.....egy idő után teljesen érzéketlenné tudnék válni. És hogy ez jó-e?.....nem tudom. Jelenleg úgy érzem, hogy most is ez történik bennem, csak máshogy...valahogy úgy, mint a fogakban az ideg.....belobban fáj..úgy mint ahogy soha nem gondoltad volna.....aztán egyszer csak megszűnik. És rájössz, hogy már azért nem fáj, mert elhalt........vége.
Leave me:
és a másik:
www.boston.com/bigpicture/2010/06/european_flooding.html#photo33
És ha kérdezed a harcos nem halt meg...él......csak most fura hangulatban van.....
